Békétlen egymás mellett élés
Népszabadság - 2003. május 12.


Nemrég tudósok és neves személyiségek nyílt levelet írtak az oktatási miniszternek. Ebben kifejtik, hogy az evolúció elmélete a bírálatok kereszttüzében áll, és világszerte egyre erõsödõ kritika éri az úgymond "elfogult, ateista biológiaoktatást". Arra kérik Magyar Bálintot, hogy "az oktatási intézmények tankönyvei az evolúcióelmélet hiányosságairól is tegyenek említést, valamint a felsõbbrendû, intelligens alkotó alternatíváját az evolúcióval egyenrangú lehetõségként ismertessék a hallgatókkal".


A levél világszerte megnyilvánuló tendenciát tükröz. Több országban indítottak harcot azért, hogy a bibliai teremtésmodell "korszerűsített" változatát, az "intelligens tervezés" elméletét mint az evolúció elméletének alternatíváját az állami oktatás részévé tegyék. Ez azért is érdekes, mert az evolúció a XX. század tudományos sikertörténete. Az antropológiától a pszichológián keresztül a közgazdaságtanig egyre több területen fedezik fel, hogy az evolúciós modell szinte univerzális módszert kínál az egyéb modellekkel nem megoldható problémák tisztázására.

Adott tehát egy tudományos elmélet, amely - mint a mitológia Midas királya - arannyá, objektív és a gyakorlatban is alkalmazható ismeretté változtat mindent, amihez "hozzáér". Előrejelzései rendre igazolódnak, magyarázatai egyre pontosabban írják le a jelenségeket. Ám sikerei ellenére, vagy éppen azért, mind élesebb támadások bontakoznak ki ellene. Az evolúciót a kutatások folyamatosan igazolták.. A vizsgálatok azonban újabb kérdéseket is felvetettek. Az evolúció ellenfelei a folyamatosan keletkező és megoldatlannak tűnő kérdéseket hangsúlyozzák. Őket nem győzi meg, hogy e kérdésekre az evolúció elmélete idővel kísérletileg igazolható válaszokat ad. Ők a tudomány örökletes gyengeségét olvassák ki a folyamatosan felvetődő ellentmondásokból, s miután a problémákat örökre megoldhatatlannak vélik, tudományon kívüli megoldások után néznek.

A hitalapú megközelítéssel - a tudomány szemszögéből - két alapvető gond van: 1. javasolt "megoldásairól" rendre kiderül, hogy nem tekinthetők megalapozott válasznak, és hívei nem fogadják el a tudomány szokásos bizonyítási eljárásait; 2. Megközelítéseik a tudomány szempontjából nem gyümölcsözőek. A tudomány problémakereső tevékenység, amelyet a kutató kíváncsisága vezérel. Ha valaki azt állítja, hogy egy kérdés nem közelíthető meg a tudomány segítségével, az lezár egy keresési irányt, a tudós érdeklődésének útjába áll. Ezért azok, akik a tudományt azzal vádolják, hogy elutasítja az ellenvéleményt, nem értik a tudomány lényegét. Az, hogy az evolúció nem, vagy tévesen magyaráz egy jelenséget, a tudományban nem szégyellni való dolog. Ellenkezőleg. Éppen az a baj, hogy nagyon is kevés az olyan szerencsés gondolkodó, aki képes felfedezni ilyen ellentmondást. Végül azonban ők lesznek azok, akik újraírják a tudomány történetét. A tudomány nem akar elhallgatni se tényeket, se személyeket - ez más területekre jellemző. A tudomány vitát akar, a nézetkülönbségek feltárását és eszmecserét. Az antievolúciós mozgalmakkal éppen az a baj, hogy nem hajlandók részt venni valódi tudományos vitákban, nem vetik alá magukat a tudomány bevett prezentációs eljárásainak.

Az evolúció híveinek és ellenfeleinek küzdelme az elmélet születése óta folyik. Ám a XX. század végén új helyzet alakult ki. A tudományos kísérletezés tárgyává váltak az ún. végső kérdések is. Korábban a tudomány is és a vallás is belenyugodott bizonyos munkamegosztásba. A tudomány - legalábbis a természettudomány - a részjelenségek elemzésére korlátozta magát, a vallás pedig fenntartotta magának a végső kérdések - a világ eredete, az élet és a tudat keletkezése - megválaszolásának jogát. A tudomány sokáig csupán arra volt képes, hogy végigvezesse, miként történik meg a kiemelkedés, vagy magyarázza annak egyes fázisait. A keletkezés természetes modelljére azonban joggal lehetett mondani, hogy valószerűsít, de nem bizonyít.

Ám az elmúlt évek egy sor új felismerést és módszertani változást hoztak, amelyek forradalminak nevezhető áttörést sejtetnek. Megsokasodtak azok a tudományos közlemények, amelyek a legkülönbözőbb területeken az új minőség keletkezését írják le. A számítógépes szimuláció képessé teszi a kutatót arra, hogy akár milliószor is "lejátszva" a keletkezést, választ adjon arra, milyen valószínűséggel, milyen módon megy végbe az evolúció. Ezzel párhuzamosan - részben éppen ennek hatására - egyre élesebb harc bontakozik ki a tudományos elmélet és a szkeptikusság álarca mögé búvó vallásosság között. Nem a vallás létjogosultságát kérdőjelezzük meg, pusztán elválasztjuk e két - módszereiben alapvetően eltérő - szférát. A tudomány tárgyszerűen elemez, mindenre rákérdez. Minden tekintélyben kételkedik, nincsenek szent könyvei, bírálhatatlan prófétái - Darwin sem az. A vallásnak ezzel szemben vannak szent könyvei, bírálhatatlan tételei, megkérdőjelezhetetlen prófétái. Mércéje a tradíció, támasza a hit.

A napjainkban folyó vita nem a darwini elmélet helytálló voltáról szól. Az "értelmes tervezettség" koncepciója nem tudományos alternatívája az evolúció elméletének. Ez a vita a hit és a tudomány évszázados küzdelmének új szakaszát jelzi. A vita sokakat érint, és nagyon érdekes mindannyiunk számára. Fontos lehet az is, hogy erről a diákoknak tudomásuk legyen. Ám erre ott vannak a hitoktatás lehetőségei és az érdeklődők számára szervezett viták.

A levélírók azonban a tudományos ismeretet közvetítő szaktantárgyba akarják integrálni a hit üzeneteit. Ez olyan, mintha azt javasolnánk, hogy a hitoktatásba illesszék be egy-egy hittétel tudományos értelmezését. Gondoljuk csak el, hogyan zajlana a hittanóra, ha a Biblia egynémely történetének - mondjuk Éva teremtésének, a Nap megállításának vagy a szeplőtelen fogantatásnak - tudományos értelmezését is kötelezően bemutatnák.

Vissza a Népszabadság többi cikkéhez