Üzenet a XXI. századnak
Népszabadság - 2009. február 8.


Idén két évfordulót is ünnepel a tudomány: a Nemzetközi csillagászati évet, Galilei tiszteletére, aki 400 éve először használta a maga készítette távcsövet és a Darwin-évet, a tudós születésének 200. és a Fajok eredete megjelenésének 150. évfordulójára emlékezve.

Ez adta az ötletet a New Scientist folyóirat szerkesztőségének, hogy a múlt év utolsó számában megkérdezzen néhány világhírű szakembert, szerintük, ki tett többet azért, hogy az ember meglelje helyét a világban. A kérdésre - Darwin vagy Galilei - a kozmológus (L. Krauss) és a genetikus (S. Jones) Galileinek adta a pálmát. A többiek viszont - a primatológus (F. de Waal), a fizikus (P. Davies), a filozófusok (D. Dennett és M. Ruse), a pszichológus (S. Pinker), valamint az író (M. Ridley) - Darwinra szavaztak. Vajon a tudomány története alátámasztja ezt a képet?

A tudományos megismerésnek - mint azt E. Mayr, a nagy XX. századi evolúciós kutató a This is Biology című könyvében feltárta - három alapvető szakasza van. Az első a jelenségek fogalmi leírásával, a "mi?" kérdésre ad választ. A második, a fogalmak törvényekben kifejeződő összefüggését, a "hogyan?"-t vizsgálja. Végül harmadik szakaszában teszi fel a tudós a "miért?" kérdését. Galilei, a természettudomány születésének meghatározó alakja. A "hogyan?" korszakának szimbóluma Newton, aki matematikai képletekbe foglalta a valóság törvényeit. A "miért?" elemzését azonban a tudomány sokáig elhárította, és átengedte a vallásnak és a filozófiának. Darwin történelmi érdeme: a "mi?" és a "hogyan?" után

a "miért?" megválaszolására alkalmas módszert adott a kezünkbe.

Az első kérdések - miért nagy és tömzsi a pinty csőre az egyik szigeten, és miért vékony, de hosszú a másikon? - viszonylag egyszerűek voltak. Darwint nem elégítette ki a természetben feltáruló célszerűségnek és szépségnek a bölcs és mindenható Teremtőre utaló "megoldása". Az anyagi világban rejlő magyarázatot keresett. Javaslata - a természetes szelekció - meghökkentően egyszerű, és megdöbbentően hatékonynak bizonyult az egyre bonyolultabb kérdések megválaszolásánál. Márpedig a természet kimeríthetetlen tárháza a meghökkentő jelenségeknek, a párzás után partnerét elfogyasztó sáska, a kicsinyeket hajtóvadászatszerűen legyilkoló oroszlán, és még sorolhatnánk. A válaszokat kutatva világossá vált az evolúció "versenyelőnye": nemcsak a szépet, a célszerűt, hanem a borzalmasat és a célszerűtlent is magyarázni képes. A tény, hogy az evolúció a XX. században sikerrel oldotta meg szinte az összes problémát, egyik neves kutatóját - T. Dobzhanskyt -, egy sokat idézett megállapításra késztette: "A biológia minden jelensége csakis az evolúció fényében értelmezhető."

Ám minden megoldott probléma újabb kérdéseket vetett fel. Különös párviadal kezdődött: miközben a tudomány sorra megválaszolta a felvetődő kérdéseket, a Teremtő bölcsességét előnyben részesítő gondolkodók egyre mélyebb szinten szegezték neki a "miért?" kérdést. Választ keresve tehát a "miért olyan az ember, és társadalma, mint amilyen?" kérdésre az evolúció modellje behatolt a társadalomtudományokba, és ott is sikeresnek bizonyult. Olyannyira, hogy Dobzhansky idézett állítását sokan kiterjesztették az ember világára. S valóban, a módszer meggyökeresedett a közgazdaságtanban, a pszichológiában, az antropológiában, a szociológiában és másutt is. Segítségével értelmezni lehetett az ember sokáig megmagyarázhatatlannak tűnő ellentétes tulajdonságait: altruizmusát és önzését, együttműködési készségét és előítéletességét, egyszerre monogám és csapodár hajlamait. Végül az elmúlt évtizedben feltétettek a végső kérdések: "Miért olyan az univerzum szerkezete, mint amilyen, és egyáltalán, miért a létezés van, miért nem a semmi"? S ha itt a válasszal - egyelőre - adós is a tudomány, reménnyel tölthet el, hogy a darwini módszer megközelíthetővé tette a tudományos megismerés elől sokáig elzárt kérdéseket.

Ha az evolúciót ma támadások érik, azt nem kudarcai, hanem sikerei váltották ki. Éppen az univerzális megismerési módszerben rejlik - D. Dennett megfogalmazásával - a darwini idea "veszélyessége". Kellő körültekintéssel és kitartó munkával választ képes adni bármely jelenségre. Mindeközben a módszer és maga Darwin is egy másik szemszögből is példakép lehet. A tudománynak nincsenek tévedhetetlen prófétái, sem pedig szent könyvei. Darwint nem az különbözteti meg más gondolkodóktól, prófétáktól és politikusoktól, hogy megkérdőjelezhetetlennek tekintett állításait a tudomány intézménye védi meg a támadásoktól.

Egy hamisítatlan angol úr

Darwin nem szorul védelemre. Éppen ellenkezőleg, állandóan kérdőre vonják, és folyamatosan bizonyítani kell igazát. A kutató számára nem megrázó, ha Darwin egyik vagy másik állításáról bebizonyosodik, hogy hamis. A tudomány az igazság keresésére és nem mégoly jelentős személyiségeinek "szentté" avatására esküdött fel. Az evolúciót érintő mai vitáknak azonban semmi közük a tudományhoz. Ezek a társadalom problémáiról, a politikáról és az ideológiáról szólnak. A világban ma tapasztalható ellentmondásokból pedig arra következtethetünk, nem szűnnek majd az evolúció tudományosan megalapozott jellegét kétségbe vonó támadások. Miközben tehát az evolúció minden területen igazolódni fog, az "örök majompör" folytatódik.

Napjainkban elvétve találni olyan embert, aki azt hiszi: a Nap kering a Föld körül. Az ember származásának evolúciós modellje viszont nemegyszer háttérbe szorul a Teremtés gyakran betű szerinti értelmezése mögött. A két tudományos tény elfogadottsága közötti különbség oka nem a felismerések közötti csaknem három évszázadban van. Még csak nem is az, hogy a Hold-utazás korában letagadhatatlan a Föld naprendszerbeli helyzete, hiszen nem kevés tudományos bizonyíték és gyakorlati tapasztalat szól az evolúció mellett. Ha ma még a fejlett társadalmakban is sokan az ember kialakulásának a hiten alapuló tanítását fogadja el, ezt nem a bizonyítékok hiánya magyarázza. Úgy tűnik, könnyebb belenyugodni, hogy a Föld a világegyetem egy poros csücskében helyezkedik el, mint tudomásul venni, hogy az ember az állatok családjából származik, és nem "felsőbb" segítséggel, hanem saját erejéből "csinált karriert". Ám az ember akkor válik felnőtté, amikor szembe mer nézni saját múltjával. Ez az, ami Darwint egyedülállóvá teszi: miközben fáradhatatlanul kereste a tudomány igazságát, megértő és óvatos volt a modell társadalmi hatásait illetően. Reménykedjünk ezért, hogy 250 év múlva az ember származása éppen olyan elfogadott lesz, mint ma a Föld Nap körüli keringése.

Vissza a Népszabadság többi cikkéhez