Út a paradicsomba - és a pokolba?
A felemelkedéshez és a paradicsomhoz vezető út – érvel, egyébként helyesen, Gombár Csaba, a Népszabadság Vasárnapi számában – a piaccal van „kikövezve”. A piac, - és elmaradhatatlan kísérője, a pénz - egyszerre vágyott tárgya, és megvetett szimbóluma a társadalmi létnek. A próféták, és a költők szinte mindig megvetéssel, - gyakran kifejezetten gyűlölettel - fordultak az emberiség „közös rimája” felé. Ezekhez a végletes emóciókhoz képest a tudomány sokáig érdektelennek mutatkozott. Ám az elmúlt években jól szervezett és kontrollált feltételek között zajló kísérletekben kezdték kutatni, miként viselkedik az egyén, amikor a pénz – függetlenül az adott pillanatban végrehajtott cselekedetétől – szóba kerül. A Science tudományos folyóirat november 17-i száma beszámolt egy nemrég végrehajtott kísérletsorozatról, amelyben a résztvevőknek meglehetősen hétköznapi, és a pénzzel nem közvetlenül kapcsolatos feladatokat kellett megoldani. Pl. öt megadott szóból ki kellett választani azt a négyet, amelyből értelmes mondat volt összeállítható. Az egyik csoportban a szavak között szerepelt a „fizetés” szó, míg a kontroll-csoportban nem fordult elő pénzre utaló kifejezés. Egy harmadik csoportnak valamilyen válogatási feladatot kellett végeznie, miközben észrevehetően, de a háttérben, egy Monopoly játék pénzei voltak láthatók. Ezt követően valamennyi résztvevő egy nehéz, de megoldható feladatot kapott. A kutatók azt találták, hogy azok, akik pénzzel „kapcsolatba kerültek” – korábbi feladatukban pénzre utaló kifejezés szerepelt, illetve a feladat megoldása közben pénzre utaló jeleket láthattak – hosszabb ideig próbálkoztak maguk a feladat megoldásával, mielőtt másoktól segítséget kértek volna.
A kísérlet további menetében a résztvevőket arról tájékoztatták, hogy valakinek segíteni kellene adatokat kódolni, mert az illető még nem ért eléggé hozzá. Az eredmények arra utaltak, hogy azok, akik - akár csak szóban, vagy a látványként – „kapcsolatba kerültek” a pénzzel, kevésbé voltak hajlandók segíteni másoknak a feladat megoldásában. A pénz „viselkedés-fertőző” hatását egy sor másik elrendezésben is ellenőrizték a kutatók. Az egyikben a résztvevőknek feladatuk megoldása közben a kísérleti helységül szolgáló szobát valakivel meg kellett osztani. A „pénzzel” kapcsolatba kerülők fele-annyira mutatkoztak segítőkésznek, mint pénz által nem érintettek. A segítőkészség mértéke nem függött a feladat bonyolultságától. Így, a pénzes gondolkodás segítség-visszatartó hatása egyértelműen megmutatkozott, amikor egy beavatott résztvevő által elejtett ceruzák és papírok felszedegetésében való közreműködést elemezték. Végül, arra voltak kíváncsiak a kutatók, vajon miként hat a pénz az általános adakozó-készségére. Ismét azt találták, hogy akik kapcsolatba kerültek a pénz gondolatával (vagy képével), azok kevésbé voltak hajlandók felajánlani az általuk megkeresett jövedelmet a társadalmi jótékonykodásra.
A kísérletek során, különböző elrendezésekkel sikerült elemezni, hogy a pénzzel eltérő mértékben kapcsolatba kerülő résztvevők, egyedül, vagy másokkal szeretik-e eltölteni az időt, és végrehajtani a rájuk rótt feladatokat. Érdekes módon, a pénz által „fertőzöttek” előnyben részesítették a magányos munkát (amin azonban motiváltabban dolgoztak), és kevésbé választottak olyan szabadidős tevékenységeket is, ahol másokkal együtt töltötték volna az időt. Ezzel szemben a pénz által nem „fertőzöttek” szívesebben dolgoztak másokkal együtt (de „lazábban”), és inkább választottak társas jellegű szabadidős tevékenységet. Ezek a vizsgálatok kísérleti bizonyítékul szolgálnak a pénznek gyakran hivatkozott ellentmondásos társadalmi hatására. A pénz, egyrészről magasabb teljesítményre, és nagyobb önállóságra készteti a piacos társadalmakban az egyént. Arra ösztönöz: légy független, és old meg magad problémáidat. Ezzel jelentősen növeli az egyéni teljesítményt, és hozzájárul a jólét általános emelkedéséhez. Ugyanakkor a pénz eltávolítja a közösség tagjait egymástól. Képessé tesz bárkit, hogy életét egyedül, másoktól függetlenül is leélje. Ám, ezzel együtt, az emberek kevésbé lesznek segítőkészek. Úgy gondolják: mindenki oldja meg maga a problémáit. Összességében, a pénz a teljesítményt előnyösen, a másokhoz való viszonyt hátrányosan befolyásolja. Így érthetővé válik, miért testesíti meg a sokak szemében a legfőbb jót, míg másokéban a legnagyobb rosszat.