A tökéletes zavarodottság társadalma?

A Figyelő év végi száma – a Medián felmérése alapján - érdekes összeállítást közölt a társadalmi értékek korosztályok szerinti megítéléséről. Mintegy 1200, különböző korcsoportba tartozó személy véleményét tudakolták az alábbi értékekről: 1. Önbecsülés, belső harmónia, 2. Anyagi jólét, 3. Szabadság és függetlenség, 4. Izgalmas és változatos élet, 5. Családi boldogság, 6. Siker, karrier, érvényesülés, 7. Szerelem, barátság, emberi kapcsolatok, 8. Más emberek megbecsülése. A felmérés legfontosabb tapasztalatai – amelyet az alábbi táblázatban foglaltam össze - meghökkentő képet rajzolnak társadalmunk önismeretéről. (A táblázat felső sorában a számok az értékekre utalnak. Az A betűs oszlop azt mutatja, hogy a megkérdezett milyen fontosnak ítéli az adott értéket, míg a B betűs azt jelzi, hogy a megkérdezett szerint mennyire fontos az adott érték a fiataloknak):

	1.		2.		3.		4.		5.		6.		7.		8.
	A1	B1	A2	B2	A3	B3	A4	B4	A5	B5	A6	B6	A7	B7	A8	B8
F (30 alatt)	21	3	47	54	15	31	5	28	58	14	17	38	34	30	1	1
I (60 alatt)	48	3	28	61	8	23	1	30	75	11	2	44	15	15	20	2

Az eredmények sokféleképpen szemlélhetők, de három összefüggés különösen érdekes. Az FA –FB, összehasonlítás arra utal, milyen mértékben van fogalma a fiatalnak arról, hogyan is gondolkodik korosztálya. Az FA- IA összevetése azt mutatja, mennyire szemlélik másként a világot a fiatalok, mint az idősebbek. Az FA – IB arról ad felvilágosítást, vajon az idősek fiatalokról alkotott nézete tükrözi-e a fiatalok valóságos véleményét. Az eredmények – legalább is számomra – sokkolóak. A fiataloknak fogalma sincs arról, miként gondolkodik korosztályuk. Az idősebbek – a Figyelő adatsorából kitűnően - viszonylag egységesen ítélik meg a fiatalokat, ám ez az ítélet szöges ellentétben van a fiatalok önképével. Az eltérések nem leheletnyiek, még a figyelemfelkeltő jelző is enyhe. Az adatok összevetése tökéletes zavarodottságot tükröz.

A fiatalok, valóságos és korosztályukról vélt értékei között a legkisebb eltérés – különös módon – a szerelem, és barátság kérdésében (3 pont), míg a legnagyobb (44 pont), a családi boldogság kérdésben van. A fiatalok személy szerint ez utóbbit tekintik a legfontosabbnak (58 pont), míg saját korosztályuk véleményét 14 pontra, az egyik legalacsonyabbra teszik. Miközben tehát a fiatalok a családi boldogságot tekinti a legfőbb – az anyagi jólétet messze felülmúló (47 pont) – értéknek, korosztályukat, az idősebbek véleményével egybeesően, a családi iránt közömbösséggel „vádolják”! Bár egyénileg 21 pontot adtak az önbecsülésre, saját korosztályuk 3 pontra való – az idősekkel ismét egybehangzó - „leminősítése”, meghökkentő. Hasonló eltérés mutatkozik az izgalmas élet, a siker és a családi boldogság esetén. A kérdés csak az: vajon az önképnek, és a társadalmi véleménynek ilyen mértékű eltérése az önbecsapásnak, vagy a negatív előítéletek a következmény.

Meglepő konzervativizmust tükröz, hogy a szabadság, a siker, különösen pedig az izgalmas élet kérdéseiben vallott egyéni nézeteik alapvetően, és lefelé, térnek el a saját fiatal korosztályról feltételezettől (az izgalmas élet esetén 5 pont szemben 28 ponttal). A más emberek megbecsülése kérdésében adott – a közvélekedéssel egybehangzó - 1 pont azért különösen szemet szúró, mert az emberi kapcsolatokat egyébként egyénileg fontosnak érzik. Egyedül az anyagi jólét kérdésében esik viszonylag közel a fiatalok egyéni és a korosztályi vélemény (47 és 54 pont). Ha összevetjük a fiatalok saját véleményét, az időseknek a fiatalokról általában alkotott véleményével - az FA, és az IB oszlopokat - akkor meghökkentő eltéréséket tapasztalhatunk: az önbecsülés (21 és 3), izgalmas élet (5 és 30), családi boldogság (58 és 11) siker (17 és 44). Az idősebbek tehát a fiatalokat jóval „szabadosabbnak”, „karrieristábbnak”, „izgalomkeresőbbnek” gondolják a valóságosnál, viszont kevésbé vélik felfedezni rajtuk a belső harmóniára, a szerelemre/barátságra, főként pedig családi boldogságra való törekvést. Az adatokból azonban nem dönthető el, hogy a fiatalok magas önértékelésének, és a társadalom róluk alkotott véleményének alapvető eltérése, vajon az előítéletek, vagy a fiatalok hiányos önismeretének számlájára írandó.

Az eredmények „visszaigazolnak” néhány természetes feltételezést: az életkor előrehaladtával az emberek igénye a belső harmóniára, a családi boldogságra, és más emberek megbecsülésére nő, míg az anyagi jólét, a függetlenség, az izgalmas élet, a siker, valamint a szerelem fontossága viszonylagosan csökken. Egészében azonban a felmérés újabb bizonyítéka annak, hogy a rendszerváltást kísérő társadalmi átrendeződés a fejekben (és az értékekben) totális káoszt idézett elő. És ez, idővel nem látszik csillapodni.